3. rész

Üdv, drágák. Megérkeztem egy újabb fejezettel. Nos, észre vettem valamit. Régebben sokkal több komi volt, pipák se nagyon vannak, és azért ez egy kicsit elszomorít... Valami gond van? Nagyon örülnék, ha ismét írogatnátok, mert így nem sok értelme van a dolognak. :/
A rész kicsit rövid lett, amiért bocsánatot kérek. A következő hosszabb lesz!

xxBoo

Szeptember 3., vasárnap

Az egyik legzsúfoltabb hétvégém. De a legjobb is. Nos, kezdjük szombattal.
A napfelkelte csodás dolog. Látni, ahogy a Nap előbotorkál a házak között, fel az égre, tényleg gyönyörű. Csak nekem edzésre kellett elmennem, hajnalban. És igen, ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogyha nem járnék mindig úszni, akkor nem lenne kerek az életem. Ez már a részemmé vált, nem tudnék tőle elszakadni. Több, mint hobbi. Sokkal több.
Edzés után itthon voltam, és a konyhában ülve nyomkodtam a laptopot. Rinával közben megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni, és magyarán csavargunk egyet. Így kettőig ezzel elvoltam. A nap további részében elmentünk Anyával kaját venni, utána pedig Apuval tévéztünk a nappaliban.

A vasárnapom elképzelésem szerint, ugyancsak semmit tevéssel telt volna. Így a szokásomhoz híven, reggel miután felkeltem a fürdőszobába vonultam, majd megreggeliztem. Mint általában mindig, most is a nappaliban gubbasztottam, és  Looney Tunes maratont tartottam. Valószínűleg senkinek nem árulnám el, hogy tizenöt évesen csillogó szemekkel nézem ezt a sorozatot. Nem, ez több, mint valószínű.  Szinte egész nap Apával voltam, mivel Anyának mindenfelé tárgyalásra kellett mennie. Ebédre megpróbáltunk valami olyat készíteni, amitől nem kapunk étel mérgezést. Végül inkább a pizza rendelésnél maradtunk. Fő a biztonság.
Igen, nagy valószínű, hogy Anya nélkül éhen halnánk, és ellepne minket a kosz. Lám csak egy fél napra ment el, és máris akadályba ütköztünk. Na de ez egy Anya dolga.
Miután Apuval megettük az ebédet laptopommal együtt kiültem az erkélyre, egy pohár limonádé társaságában. Imádok ott ülni. A kert - Apa munkájának köszönhetően - tele van szebbnél-szebb virágokkal, növényekkel és az egész úgy néz ki, mint egy erdő, vagy nem is tudom. Tehát itt ültem kint a pallózott teraszon, szürcsölgetve a limonádémat, és közben Facebookon Dáviddal beszéltem. Igen, azzal a Dáviddal. Először én se értettem, hogy mi okból írt pont rám, de már nem is törődtem vele. Nagyon jól elbeszélgettünk, kezdem megkedvelni. Szintén szóba jött az úszás, aztán mesélt magáról egy kicsit, majd én is. És ekkor felfedeztem, hogy van egy dolog amiben nagyon különbözünk. Amíg neki már most nagy társasági élete van, mindig hívják minden hova, sok barátja van és körülbelül ugyanennyi rajongója, nekem az életem az úszásról szól, minden délutánomat itthon töltöm, és nem igazán kell dicsekednem a barátaim létszámával. Ennek ellenére, sok apró közös dolgot felfedeztem magunkban. Nem, nem nagy dolgok de még is csak jelentenek valamit. Gondolkodásomat, és beszélgetésünket Anya zavarta meg :
- Szia! - köszöntem, majd leült mellém. Az ablakot villámgyorsan leraktam az asztalra, és felé fordultam : - Milyen napod volt? - mosolyogtam.
- Zsúfolt. Neked nem kéne már pakolni? - szögezte nekem a kérdést. Magamban elmormoltam egy 'Köszi, nekem fantasztikus.' mondatot, majd az órára néztem. Fél óra múlva kezdődik az edzésem. Hitetlenkedve pislogtam a képernyőre, nem hittem volna, hogy ennyit beszéltünk Dáviddal.
- De - motyogtam, majd felpattantam a székből laptopommal együtt, majd feltrappoltam a szobámba. Miután elköszöntem Dávidtól, és megígértem neki, hogy ha haza érek írok, elővettem a táskámat, majd körbejártam a házat a cuccaim felkeresésével. Mikor mindent sikeresen elraktam, a bejárón váró Apuhoz siettem, aki elvitt edzésre.

Hullafáradtan estem be a házba, minden izmom fájt a harminc hossz háttól. A vacsorát sem kívántam, pedig ilyenkor mindig nagyon éhes vagyok. Így aztán elmentem gyorsan lezuhanyoztam, és úgy gondoltam, hogy majd utána írok Dávidnak. A kedvenc dalomat dúdolgatva mostam a fogamat, majd átmentem a szobámba ugyan ezzel a dallammal a fejemben. Felvettem a pizsamámat, majd beugrottam az ágyba. Hamar bejelentkeztem, ujjaimmal szinte alig érintettem a billentyűket. Még csak az értesítéseket csekkoltam, de már is felugrott az a bizonyos ablak. Mosolyogva írtam vissza neki, és ez így ment még nagyon sokáig. Fél egy volt mikor legközelebb az órára néztem. Gyorsan bepötyögtem a következőket :

" Ú, jól elszaladt az idő. Jobb lesz ha megyek. Holnap találkozunk. Szia, jó éjt.☺ " 

 Beletelt pár másodpercbe mire látta, majd vissza írt. Boldogan olvastam el az üzenetet :

" Oké, megyek én is. Szia, szép álmokat! "

 Lecsuktam a laptopom tetejét, majd az asztalomra raktam. Fejemet a puha párnáim közé hajtottam, másra sem tudtam gondolni, csak erre a napra. Nagyon megkedveltem Dávidot, nem hittem volna, hogy ilyen jó fej és a hírneve ellenére egyáltalán nincs elszállva magától.

2. rész

Találkozás

Kedves blogolvasók! Először is köszönöm szépen a hat feliratkozót, és azt, hogy mindig kapok visszajelzéseket. Sokat jelentenek higgyétek el! :) A másik dolog, amit mondani akartam, hogy Beka karaktere/képe megváltozott. Remélem senki nem nézi rossz szemmel. :)

Jó olvasást!

xxBoo

Szeptember 2., péntek

Azt hiszem életemben először most boldogan, üdén, teli energiával keltem. Lehet, hogy ez csak az év első péntekének a hatása, vagy az, hogy kivételesen vártam, hogy visszamenjek abba a közösségbe.
Boldogan lépkedtem a fürdő és a szobám között, ameddig elkészültem. Ma egy egész egyszerű szerelést sikerült összehoznom.
- Jó reggelt! - köszöntem Anyának, mikor a konyhába értem. A hűtőhöz léptem, ahonnan elővettem a tejet.
- Neked is - mosolygott, majd a rántottájával a kezében leült az asztalhoz - Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezett, miközben egy müzlis tálat halásztam elő az alsó szekrényből.
- Még magamnak sem merem be vallani, de már vártam, hogy suliba mehessek - magyaráztam. Anya csak tágra nyílt szemekkel nézte, ahogyan gyors tempóban felfalom a reggelimet, és nem akarta elhinni, amit mondtam. Pedig teljes mértékben igaz volt. Már az első naptól kezdve szimpatikusak az osztálytársaim, az iskola, a tanárikar és úgy minden.
Miután végeztem az evéssel, felmentem a szobámba és összepakoltam a táskámat. Alig kellett pár könyvet elpakolnom, így viszonylag könnyű volt.
- Apa? - kérdeztem Anyát, mikor az előszobában húztam a cipőmet.
- Már elment dolgozni, de ha szeretnéd, én is szívesen elviszlek - ajánlotta fel, de nem éltem a lehetőséggel. Túl szép nap volt ez ahhoz. Kilépve az ajtón ismét megcsapott az a bizonyos illat, amit úgy imádok. Mélyen magamba szívtam, majd utamra indultam. Kirángattam a zsebemből a fülesemet, és Nina Nesbitt Stay Out-ját hallgatva ballagtam az utcákon.

- Hé, Beka! - hallottam mögülem egy hangot, de a zene miatt csak halkan. Kirántottam a zsinórt a fülemből, és hátrafordultam. Rinával találtam szembe magam. Hosszú, barna haja lazán omlott a vállra, pilóta napszemüvege pedig a feje tetejére volt tolva.
- Szia - köszöntem vidáman. Nem messze voltunk a sulitól, így nem sokáig kellett gyalogolnunk. Szóba jött, hogy elmehetnénk esetleg vásárolni, mert neki ma nincs edzése.
- Sajnos, nekem van - húztam el a szám szélét.
- Ó, pedig tök jó lett volna! Amúgy is szerettem volna új cuccokat, ezek már nagyon gagyik - legyintett, mire végig néztem rajta. Csak most vettem észre, hogy mennyi kiegészítő lóg a kezén, illetve a nyakán. Nem, nem vitte túlzásba, sőt igazán ízléses volt. Egy szó, mint száz, szerintem cseppet sem gagyik a cuccai.
A sulihoz érve ismét egy egész hadseregnyi diák zsongott az udvaron. Nehezen átjutottunk a tömegen, majd tanácstalanul megtorpantunk az aula közepén.
- Hol lesz óránk? - kérdezte, mire én megvontam a vállam amolyan 'fogalmam sincs' stílusban. Ekkor valaki megszólalt mögülem :
- Ismét a tízesben leszünk - mosolygott az egyik osztálytársunk, Dávid. Először Rinára nézett, de pillantása csak futólag érintette őt. Ezután rajtam pihent meg a tekintete.
- Köszi - mosolyogtam, majd mindannyian a lépcső felé indultunk. A folyosón lévő padokon már pár diák tanyázott, várva, hogy megérkezzen a tanár és bepakolhassanak. Egyébként Dávid velünk maradt, és egész jól elbeszélgettünk. Szóba került az úszás és látszólag nagyon érdekelte a dolog, mivel egy folytában arról kérdezett, én pedig boldogan válaszoltam mindenre.
Szünetekben Rinával továbbra is a szilvafa árnyékában ültünk, de Dávid már oda nem tartott velünk.

Az órák egyébként hamar elteltek, mindegyiken szinte csak ismerkedtünk a tanárral és az éves tantervvel. Mondanom se kell, az osztály nagy része nyitott szemmel aludt. Csak azt nem tudom, hogy mi lesz akkor, mikor majd tényleg belekezdünk a tananyagba?
Tanítás után Rinával - csak úgy, mint tegnap - együtt gyalogoltunk hazáig. Persze a duma most is ment, mindig akadt valami, amiről tudtunk beszélni. A házunk előtt elköszöntünk egymástól, majd az ajtóhoz ballagtam. A szokásos 'Megjöttem!' kiáltás után a szobámba trappoltam. Táskámat az íróasztalom mellé dobtam, majd leültem a gép elé. Automatikusan a Facebookot nyomtam be, de semmi érdekeset nem láttam. Mindössze pár nyári képet, amik még most kerültek fel, na meg az elmaradhatatlan pénteki posztok. Kicsit elszomorodtam a kiírások láttán. Mindenkinek volt valami programja, nekem pedig ismét az uszodába kellett mennem. Nagyot sóhajtottam, majd lecsuktam a laptop tetejét. Összepakoltam a cuccomat, de mielőtt elindultam volna, a konyhában ettem egy keveset. Apa dolgozott, így gyalog kellett elmennem edzésre.
- Csókolom! - köszöntem a portás néninek, aki úgy tűnik előkerült tegnap óta.
- Szervusz, aranyom - mosolygott kedvesen. Az öltözőmben hamar sikerült átvennem az úszódresszemet, így Medgyesihez igyekeztem. Törölközőmet ledobtam a székre, telefonomat pedig a tetejére ejtettem. Nem sokszor hozom le a mobilom, de most valamiért mégis magammal hoztam.
- Kezdjük egy hossz gyorssal, azt lemérem, majd huszonöt hát aztán még meglátom hogy mi legyen - utasított. Kicsit meglepődtem, mert csak akkor kell ennyit leúsznom, ha verseny előtt állunk. Megvontam a vállam, majd felálltam a rajtkőre. Szemüvegemet megigazítottam, és miután megszólalt a síp, próbáltam minél messzebbre ugrani. Minden erőmmel azon voltam, hogy a két hosszat a legkevesebb idő alatt ússzam le. Elérve a medence másik végét egy fordulattal, alig érintve a falat visszafelé kezdtem el iramodni. Az utolsó tíz méteren még gyorsabban szeltem a vizet, majd megálltam a kiindulási pontnál.
- Remek idő! - pislogott nagyokat a stopper órára - Négy másodperccel jobb volt, mint az előző mérésen! - magyarázta vidáman. Ezután neki álltam a huszonöt hossznak. Tudni kell, hogy kifejezetten utálom a hátat. Valahogy sosem ment, mindig is ebben voltam a legrosszabb. Az idő nagyon lassan telt, a karjaim már rettenetesen sajogtak, és a hátam is elgémberedett. Pedig még alig tartottam a felénél.
Mikor nagy nehezen végre sikerült elvégeznem a feladatomat, fájó végtagokkal másztam ki a medencéből. Medgyessi meg gratulált a szép időért, és hogy kitartóan leúsztam a huszonöt hátat.

Hulla fáradtan estem be a házba. Kiáltani sem volt erőm, így csak felballagtam a szobámba, súlyos táskámmal a vállamon. Kivágtam a szobám ajtaját, és ledobtam a cuccom. Rögtön a gépet vettem az ölembe, majd az ágyra huppantam. Házit egy-két tanár már adott fel, így azokat közben hamar megcsináltam ( nem vagyok stréber, á ). Az est hátra levő részében, vagy a laptopot nyomkodtam, vagy a távirányítót. Vacsi után elvonultam a fürdőszobába, és vettem egy egy órás habfürdőt, ami nagyon jól esett.
Miután elköszöntem Rinától, kikapcsoltam a gépet és a fejem a párnáim közé hajtottam, elgondolkoztam, hogy mennyire örülök, hogy ebbe a suliba kerültem. Az osztály fantasztikus, Rinával jól kijövünk, Dáviddal is ismerkedünk, a tanárok jó fejek, és még sorolhatnám. Egy szóval, azt hiszem ha az életben eddig még nem voltam, most nagyon boldog vagyok!

Ha elolvastad, kérlek véleményezd legalább pipával, de nagyon nagyon nagyon boldog lennék, ha megjegyzést írnál. :)xx

1. rész

Első nap

Hello! Megérkezett a blog első fejezete. Remélem tetszeni fog! :) Szeretnék pár komentet vagy legalább pipát látni, ha nem lenne baj. :)

xxBoo

Szeptember 1., csütörtökzene

- Anya, nem tudod hol van a rövid farmer nadrágom? Sehol sem találom! - járkáltam idegesen fel-alá a házban egy szál fehérneműben. Nincs is jobb, mikor már szinte késésben vagy és nyom nélkül eltűnik az a ruhadarabod, amit aznapra előkészítettél a fejedben, plusz görcsösen izgulsz az első napod miatt. Felbecsülhetetlen.
- A szárítón, a kerti teraszon - segített Anya, majd feltépve az üvegajtónkat kitrappoltam a kertbe. Teljesen megfeledkezve arról, hogy vannak szomszédaink is.
- Jó reggelt - köhintett valaki mögülem, mire hirtelen odafordultam. Az idős bácsi, aki a pázsitot locsolgatta még köntösben, teljesen elpirult a látványomtól. Azt hiszem ennél rosszabb nem is lehetne. Esetleg egy velem egy idős unokája nem akar kijönni? - tettem fel magamnak a kérdést cinikusan.
- Magának is - szorítottam ki a fogaim között, majd feszülten visszaballagtam a házba. De legalább a nadrágom meg van!
- Na, úgy látom megtaláltad - mosolygott Anyu. Bólintottam egy aprót, majd felsiettem a szobámba. Mivel már csak egy pólót kellett keressek, hamar elkészültem. Felkaptam magamra a válltáskámat, amin már egy-két kitűző díszelgett, és miután vetettem egy utolsó pillantást magamra a tükrömben, lesiettem a lépcsőn. Ameddig magamra rángattam a cipőmet, Anya mindenféle jó tanáccsal el látott, amik a végére már kezdtek megrémíteni. Így próbáltam minél hamarabb szabadulni, ugyanis mint már mondtam, késésben voltam.
Kilépve az ajtón megcsapott a nyár szaga. Fellocsolt járdák megmaradt nyomai, levágott fű illata terjengett mindenhol, a madarak csicseregtek, a Nap már most perzselte a felsőmből kibúvó vállaimat. Mélyen beszívtam a levegőt, majd elindultam. Mivel már sokszor elhajtottunk a gimi mellett, és amúgy sincs messze, tudtam,hogy merre kell mennem így már csak a mai nap miatt kellett izgulnom.

A suli épülete modern volt és letisztult. Egyszerű formákat alkalmazott rajta a tervező, amiket a világos színek kiemeltek. A suli bejáratához hosszú, széles, lépcsőzetes járda vezetett. Ez ketté volt osztva egy fém csővel, amit a deszkás diákok örömmel kihasználtak. Szélen padok voltak elhelyezve, amik mögött magas tölgyek sorakoztak, így árnyékot biztosítva az ott megpihenőknek. Az érkező diákok csoportokba gyülekeztek, és a nyárról sztorizgattak. Mivel én nem tudtam hova csapódni, át verekedtem magam a tömegen, így bejutva az épületbe. Hasonló stílus uralkodott a benti téren is. A bejárat mellett lévő portánál egy idős nő állt, kedves mosollyal az arcán.
- Gondolom kilencedikes lehetsz. Az első emeltre kell menned, tízes terem.
- Köszönöm - mondtam, majd felsiettem a lépcsőkön. Gyomorgörccsel nyomtam le a kilincset, majd kinyitottam az ajtót. Még csak hárman ültek odabent. Az egyik egy fiú volt, és buzgón falta a kezében tartott könyvet, a másik szintén egy fiú volt, de ő nagy valószínűséggel aludt. A harmadik pedig egy lány volt. Az ajtóból hallottam, ahogyan a fülese bömböl, de ekkor felkaptam a fejét és rám nézett.
- Szia - köszönt, majd elrakta a zenélő készüléket. Lassú léptekkel odaballagtam, majd leültem a mellette lévő helyre - Dorina, de maradjunk a Rinánál - mosolygott, majd kezet nyújtott.
- Én pedig Beka. Rebeka - fogadtam el a jobbost. Egy pár perc múlva megérkezett az osztályfőnök és a többi diák.
- Nos, köszöntök mindenkit gimnáziumunkban! - tette le a naplót az asztalra a csinosan duci tanárnő. Nap sütötte bőr, és rövid, sötét haj. Fehér napszemüvege feje tetejére volt tolva, ezzel megfékezve, hogy az elől lévő tincsek a szemébe lógjanak - A nevem Pozsgai tanárnő. Négy éven keresztül én leszek az osztályfőnökötök - mosolygott. Ezután mindenkinek be kellett mutatkozni, és megbeszéltük az általános dolgokat, amik év elején elhangzanak. Csengőkor mindenki hamar kiiramodott az ajtón, pedig még tanulni sem kellett. Na mindegy. Rinával lementünk az udvarra, ahol zsongott a tömeg.
- Keresni kéne valami helyet, ahová visszajárunk - nézelődött. Én csak nagyokat bólogattam, majd megragadta a karom és a suli mellett lévő kihalt foci pályához vezetett, aminek a szélén egy terebélyes, de alacsony szilva fa ácsorgott. Lehuppantam a fűbe, majd Rina is követte a példámat.
- Micsoda szép napunk van! - sóhajtozott, végig terülve a földön, és a fa ágai közül kémlelte a felhőtlen eget.
- Bizony ám - mosolyodtam el, miközben egymás után tépkedtem ki a fűszálakat. Egész szünetben ott hűsöltünk, és a zenéről beszéltünk. Már most sok közös dolgot véltem felfedezni bennem és Rinában. Mindketten szeretjük Bruno Marsot, a kedvenc jégkrém íze neki is a vanília, ő is sokat sportol (tollaslabdázik) és még sorolhatnám.

A nap gyorsan eltelt, ahogyan az órák is. Végül is csak ismerkedtünk a tanárokkal, és az osztálytársakkal. Mikor megszólalt az utolsó csengő is, mindenki igyekezett haza, vagy csak fel a városba. Mi szép lassan ballagtunk ki az épületből, és élvezve a nyári napsugarak simogatását a bőrünkön haza felé sétáltunk. Közben természetesen folyamatosan beszéltünk valamiről, vagy nagyot nevettünk dolgokon. Rina nem messze lakik tőlem, mint kiderült csak pár utcányira, így a házunk előtt még megálltunk beszélni. Próbáltam beinvitálni, hogy ne tűnjek bunkónak, de edzésre kell mennie, így nem maradhatott. Jut eszembe, oda nekem is kell mennem. Körülbelül egy tíz-tizenöt percig álldogálhatunk odakint, majd elköszöntünk egymástól, és bementem a házba.
- Megjöttem! - kiáltottam, majd lerángattam magamról a cipőt.
- A konyhában vagyok - szólt Anya, mire beballagtam az imént említett helyszínre - Na milyen napod volt? Tetszik a gimi? - érdeklődött Anya csillogó szemekkel, miközben az ebédet csinálta.
- Nagyon jól! Már most megszerettem az egészet - mosolyogtam, majd felültem a pultra.
- Ennek örülök! És van már kis barátod?
- Hát az egyik lánnyal kezdtünk el beszélgetni meg ismerkedni, de mást még nem nagyon ismerek. Viszont szimpatikusak egytől-egyig - áradoztam Anyunak, aki láthatóan nagyon élvezte ahogyan mesélek neki. Néha kicsit túloztam is, de csak szolidan.
Az élménybeszámoló után a szobámba iramodtam, és benyomtam a gépem. Az osztályból már sokan bejelöltek, köztük Rina is. Mindegyiket visszaigazoltam, majd el is raktam a laptopot, mert az edzés nem soká kezdődik. Összeszedtem az úszós cuccomat, és lesiettem lépcsőn. Apa épp befejezte az evést, így rögvest el tudtunk indulni. Megkérdezte, hogy milyen volt a suli, hogy tetszett, de különösebben nem beszéltünk.
- Értem jössz majd? - kérdeztem, mikor már kiszálltam a kocsiból.
- Persze - mosolygott, majd miután becsuktam az ajtót elhajtott, én pedig az épület felé igyekeztem. Köszöntem a portás néninek, majd az öltözőmbe siettem. Gyorsan átöltöztem, aztán szapora léptekkel az uszodatérbe mentem. Nincs is jobb, mint amikor egy meleg nap után úszkálhatok a jó hideg vízben. Imádom!
Medgyesi már messziről integetett.
- Na, csak hogy megérkeztél - vigyorgott, és én is elmosolyodtam. Nem először fordul elő. Én nem is késének nevezném, inkább csak a magam módján érkezek - Kezdjük pár bemelegítő hosszal, aztán gyakoroljuk a hátat - utasított, én pedig feltettem a szemüvegemet, és a rajtkőre álltam. Miután megfújta a sípot, beleugrottam a hideg vízbe, ami egy ilyen forró nap után rendkívül jól esett. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

- Akkor holnap találkozunk - nyújtotta a törölközőt, amit magamra tekertem. Bólintottam egyet, majd miután elköszöntem, a zuhanyzóba mentem. Be kell valljam, borzasztó fáradt és éhes voltam. Hanyagul ledobáltam a törölközőmet és a fürdődresszemet, majd beálltam a zuhany alá. A szokott tusolási időmet jóval túlléptem, így kapkodtam a lábamat az öltözőmhöz, ahol rendesen megtörölköztem és előszedtem a ruháimat a szekrényből. Gondosan lepakoltam a padra, majd miután megtörölgettem nedves hajamat, felöltöztem. Ismételten nem pocsékoltam időt a szárítással, inkább összepakoltam, és siettem hazafele. A portás nénit nem találtam, ami kicsit fura is volt, mivel nem telik el napom anélkül, hogy látnám azt a boldog mosolyt az arcán, mikor integet. Na mindegy.
Apa már a parkolóban várt. Fáradtan huppantam az első ülésre, táskámat hátra dobva. Apa gázt adott, így egyre közelebb kerülve az én pici, puha ágyikómhoz.
- Milyen volt? - érdeklődött.
- Jó, jó csak fáradt vagyok nagyon - magyaráztam, és hátradőltem az ülésen, behunyva a szemem. Apa nem válaszolt, de lusta voltam kinyitni a szemem, hogy megnézzem mit csinált.
Mikor leparkoltunk a ház előtt, rögvest kipattantam, és a táskámmal együtt besiettem a házba.
- Megjöttünk! - kiabáltam, majd Apa is beért. Lerángattam a cipőmet, és miután nyomtam egy puszit a konyhában főző Anya arcára, a szobámba trappoltam. Kivágtam az ajtót, táskámat az egyik sarokba dobtam, majd nemes egyszerűséggel bedőltem az ágyba. Percekig ott feküdtem, míg nem Anya szólt, hogy kész a vacsora. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a konyhába másztam.

Mivel semmi tanulni valóm nem volt, a zuhanyzást is letudtam, és az energiám nulla volt, tévézni kezdtem. Igazából csak kapcsolgattam a csatornák között, míg nem találtam egy lövöldözős, véres, helyszínelős filmet. Elmentem fogat mosni, átöltöztem pizsamára, majd az ágyamban folytattam a krimit.

0.rész

Prológus

Sziasztok! Megérkezett a blog prológusa. Remélem tetszik, várom a visszajelzéseket, akár megjegyzésben, akár a bejegyzés végén található pipáknál. Jó olvasást!

xxBoo

Augusztus 31., szerda

Valószínűleg a nyári szünet utolsó napján mindenki kiélvezi a hátra lévő szabad óráit. Ellenben velem. Én most is az uszodában vagyok, mint életem legnagyobb részében. Azt hiszem hat éves voltam, amikor Apuval eljöttünk egyet úszni. Nagyon megszerettem! Ezután sokat eljártunk, és egyre ügyesebb voltam. Apa kerített nekem egy magánedzőt, így rendszeressé vált ez a programom. Sok versenyt megnyertem már, de persze még nekem is van hova fejlődnöm.
- Mennyi van még? - kapaszkodtam fel a rajtkő mellett álló edzőmhöz. Már-már őszülő haja tincsekben, kuszán állt a fején, ráncai kezdtek megjelenni, hisz a harmincas évei végén járt. Csontos arcberendezése komolyságot, és fegyelmezettséget sugallt.
- Két hossz, és mára szerintem elég is ennyi - felelt, majd visszaült a helyére, ami egy fehér, műanyag szék volt. Miután visszamerültem a vízbe minden erőfeszítésemmel azon voltam, hogy minél hamarabb végezzek. Imádtam az úszást, persze de néha kell a kis pihenés is. Egy héten hat edzésem van, mindegyik délutáni, kivéve a szombatot, amikor a hajnalok hajnalán kell fel kelnem, hogy leússzak x hosszat. Ennek ellenére imádom az egészet, az edzőmet, azt hogy versenyekre járok és így a szüleimhez is közelebb kerülök. Apa állítja, hogy ő egy menedzser és imád ezekkel a dolgaimmal foglalatoskodni. Anya pedig folyton biztat, ha elbukok vagy épp elegem van az egészből, és segít néha egy kis szabad időt is nyerni nekem. Nem tudom hogyan hálálhatnám meg ezt nekik!
- Remek! Ez most szép idő volt. Ma egészen formában voltál. Menj haza, pihend ki magad! - segített ki a vízből, majd átadta a törölközőmet.
- Köszönöm - mosolyodtam el, majd miután elköszöntünk egymástól, a sportolói zuhanyzóba indultam. Általában egy tíz percbe telik, mire lemosom magamról a klóros vizet és még húsz percbe, hogy elgondolkodjak a világ nagy gondjain, de ma nem. Egy szűk húsz perc alatt lezavartam az egészet és már suhantam is az öltözőmbe. Minden vágyam volt, hogy minél hamarabb haza érjek és semmit tevéssel készüljek a holnapi évkezdésre. A ruháimat hamar magamra kapkodtam, a hajammal sem bíbelődtem sokat - nyáron amúgy sem szoktam sokáig szárítani, mert jobb szeretem, ha a Nap sugarai adják meg neki a hatást. Miután elkészültem, összepakoltam a táskámba és kisétáltam az öltözőből. Elköszöntem a portás nénitől, akivel már jól ismerjük egymást majd kiléptem a komplexumból. A Nap már lemenőben volt, a szél enyhén fújt és mindenez olyan idilli volt, de nem akartam megállni tájat bámulni inkább siettem hazafele.

- Megjöttem! - dobáltam le a cipőimet az előszoba szekrény elé, majd beljebb mentem. Anya a konyhában főzött, Apa pedig a tévét nézte.
- Milyen volt az edzés? - érdeklődött Apu, majd lehuppantam mellé.
- Jó, Medgyesi szerint ma formában voltam - feleltem.
- Ennek örülök - rajzolódott Apa arcára egy büszke mosoly. Egy ideig még tévéztem, de semmi érdekes nem volt benne így inkább Anyunak segítettem. Vacsorára Anya pizzát tervezett, így már alig vártam, hogy végezzünk. A klórtól rendesen megéhezik az ember, na meg ki az a ki ne szeretné a pizzát?
Miután megettük az amúgy elképesztően jó pizzát, a szobámba mentem és benyomtam a gépemet.

Egész este a holnapi sulikezdésen gondolkodtam. Mivel pár óra múlva kilencedikes leszek egyre jobban izgulok és félek. Félek, hogy egy kiközösített, magányos lány leszek csak mert a kevés szabadidőmnek hála sosem tudtam eljárkálni, így nem vagyok valami híres személyiség. Mindenesetre próbálok optimista lenni, és nem azon agyalni, hogy milyen módszereket fogok alkalmazni abban az esetben, ha nem fogadnak be, és négy évig elnyomás alatt leszek.
Miután megelégeltem a laptop társaságát, elraktam és a fürdőszobába mentem. Ruháimat lehámoztam magamról, miközben egy nagy kád vizet engedtem a kádba, sok-sok habfürdővel. Amíg el nem készült a fürdővizem, fogat mostam és felkötöttem a hajamat. Egy óráig ültem a meleg vízben, így bepótolva azt a megspórolt időt amit az uszodában kihagytam. Miután sikerült kimásznom a vízből egy törölközőt csavartam magamra, majd így áttrappoltam a szobámba. Felvettem a pizsamámat, ami egy rövid nadrágból, és egy bő atlétából áll, majd az ágyamba bújtam és tévé nézés közben elaludtam.