3. rész

Üdv, drágák. Megérkeztem egy újabb fejezettel. Nos, észre vettem valamit. Régebben sokkal több komi volt, pipák se nagyon vannak, és azért ez egy kicsit elszomorít... Valami gond van? Nagyon örülnék, ha ismét írogatnátok, mert így nem sok értelme van a dolognak. :/
A rész kicsit rövid lett, amiért bocsánatot kérek. A következő hosszabb lesz!

xxBoo

Szeptember 3., vasárnap

Az egyik legzsúfoltabb hétvégém. De a legjobb is. Nos, kezdjük szombattal.
A napfelkelte csodás dolog. Látni, ahogy a Nap előbotorkál a házak között, fel az égre, tényleg gyönyörű. Csak nekem edzésre kellett elmennem, hajnalban. És igen, ennek ellenére mégis úgy gondolom, hogyha nem járnék mindig úszni, akkor nem lenne kerek az életem. Ez már a részemmé vált, nem tudnék tőle elszakadni. Több, mint hobbi. Sokkal több.
Edzés után itthon voltam, és a konyhában ülve nyomkodtam a laptopot. Rinával közben megbeszéltük, hogy elmegyünk vásárolni, és magyarán csavargunk egyet. Így kettőig ezzel elvoltam. A nap további részében elmentünk Anyával kaját venni, utána pedig Apuval tévéztünk a nappaliban.

A vasárnapom elképzelésem szerint, ugyancsak semmit tevéssel telt volna. Így a szokásomhoz híven, reggel miután felkeltem a fürdőszobába vonultam, majd megreggeliztem. Mint általában mindig, most is a nappaliban gubbasztottam, és  Looney Tunes maratont tartottam. Valószínűleg senkinek nem árulnám el, hogy tizenöt évesen csillogó szemekkel nézem ezt a sorozatot. Nem, ez több, mint valószínű.  Szinte egész nap Apával voltam, mivel Anyának mindenfelé tárgyalásra kellett mennie. Ebédre megpróbáltunk valami olyat készíteni, amitől nem kapunk étel mérgezést. Végül inkább a pizza rendelésnél maradtunk. Fő a biztonság.
Igen, nagy valószínű, hogy Anya nélkül éhen halnánk, és ellepne minket a kosz. Lám csak egy fél napra ment el, és máris akadályba ütköztünk. Na de ez egy Anya dolga.
Miután Apuval megettük az ebédet laptopommal együtt kiültem az erkélyre, egy pohár limonádé társaságában. Imádok ott ülni. A kert - Apa munkájának köszönhetően - tele van szebbnél-szebb virágokkal, növényekkel és az egész úgy néz ki, mint egy erdő, vagy nem is tudom. Tehát itt ültem kint a pallózott teraszon, szürcsölgetve a limonádémat, és közben Facebookon Dáviddal beszéltem. Igen, azzal a Dáviddal. Először én se értettem, hogy mi okból írt pont rám, de már nem is törődtem vele. Nagyon jól elbeszélgettünk, kezdem megkedvelni. Szintén szóba jött az úszás, aztán mesélt magáról egy kicsit, majd én is. És ekkor felfedeztem, hogy van egy dolog amiben nagyon különbözünk. Amíg neki már most nagy társasági élete van, mindig hívják minden hova, sok barátja van és körülbelül ugyanennyi rajongója, nekem az életem az úszásról szól, minden délutánomat itthon töltöm, és nem igazán kell dicsekednem a barátaim létszámával. Ennek ellenére, sok apró közös dolgot felfedeztem magunkban. Nem, nem nagy dolgok de még is csak jelentenek valamit. Gondolkodásomat, és beszélgetésünket Anya zavarta meg :
- Szia! - köszöntem, majd leült mellém. Az ablakot villámgyorsan leraktam az asztalra, és felé fordultam : - Milyen napod volt? - mosolyogtam.
- Zsúfolt. Neked nem kéne már pakolni? - szögezte nekem a kérdést. Magamban elmormoltam egy 'Köszi, nekem fantasztikus.' mondatot, majd az órára néztem. Fél óra múlva kezdődik az edzésem. Hitetlenkedve pislogtam a képernyőre, nem hittem volna, hogy ennyit beszéltünk Dáviddal.
- De - motyogtam, majd felpattantam a székből laptopommal együtt, majd feltrappoltam a szobámba. Miután elköszöntem Dávidtól, és megígértem neki, hogy ha haza érek írok, elővettem a táskámat, majd körbejártam a házat a cuccaim felkeresésével. Mikor mindent sikeresen elraktam, a bejárón váró Apuhoz siettem, aki elvitt edzésre.

Hullafáradtan estem be a házba, minden izmom fájt a harminc hossz háttól. A vacsorát sem kívántam, pedig ilyenkor mindig nagyon éhes vagyok. Így aztán elmentem gyorsan lezuhanyoztam, és úgy gondoltam, hogy majd utána írok Dávidnak. A kedvenc dalomat dúdolgatva mostam a fogamat, majd átmentem a szobámba ugyan ezzel a dallammal a fejemben. Felvettem a pizsamámat, majd beugrottam az ágyba. Hamar bejelentkeztem, ujjaimmal szinte alig érintettem a billentyűket. Még csak az értesítéseket csekkoltam, de már is felugrott az a bizonyos ablak. Mosolyogva írtam vissza neki, és ez így ment még nagyon sokáig. Fél egy volt mikor legközelebb az órára néztem. Gyorsan bepötyögtem a következőket :

" Ú, jól elszaladt az idő. Jobb lesz ha megyek. Holnap találkozunk. Szia, jó éjt.☺ " 

 Beletelt pár másodpercbe mire látta, majd vissza írt. Boldogan olvastam el az üzenetet :

" Oké, megyek én is. Szia, szép álmokat! "

 Lecsuktam a laptopom tetejét, majd az asztalomra raktam. Fejemet a puha párnáim közé hajtottam, másra sem tudtam gondolni, csak erre a napra. Nagyon megkedveltem Dávidot, nem hittem volna, hogy ilyen jó fej és a hírneve ellenére egyáltalán nincs elszállva magától.