2. rész

Találkozás

Kedves blogolvasók! Először is köszönöm szépen a hat feliratkozót, és azt, hogy mindig kapok visszajelzéseket. Sokat jelentenek higgyétek el! :) A másik dolog, amit mondani akartam, hogy Beka karaktere/képe megváltozott. Remélem senki nem nézi rossz szemmel. :)

Jó olvasást!

xxBoo

Szeptember 2., péntek

Azt hiszem életemben először most boldogan, üdén, teli energiával keltem. Lehet, hogy ez csak az év első péntekének a hatása, vagy az, hogy kivételesen vártam, hogy visszamenjek abba a közösségbe.
Boldogan lépkedtem a fürdő és a szobám között, ameddig elkészültem. Ma egy egész egyszerű szerelést sikerült összehoznom.
- Jó reggelt! - köszöntem Anyának, mikor a konyhába értem. A hűtőhöz léptem, ahonnan elővettem a tejet.
- Neked is - mosolygott, majd a rántottájával a kezében leült az asztalhoz - Mitől van ilyen jó kedved? - kérdezett, miközben egy müzlis tálat halásztam elő az alsó szekrényből.
- Még magamnak sem merem be vallani, de már vártam, hogy suliba mehessek - magyaráztam. Anya csak tágra nyílt szemekkel nézte, ahogyan gyors tempóban felfalom a reggelimet, és nem akarta elhinni, amit mondtam. Pedig teljes mértékben igaz volt. Már az első naptól kezdve szimpatikusak az osztálytársaim, az iskola, a tanárikar és úgy minden.
Miután végeztem az evéssel, felmentem a szobámba és összepakoltam a táskámat. Alig kellett pár könyvet elpakolnom, így viszonylag könnyű volt.
- Apa? - kérdeztem Anyát, mikor az előszobában húztam a cipőmet.
- Már elment dolgozni, de ha szeretnéd, én is szívesen elviszlek - ajánlotta fel, de nem éltem a lehetőséggel. Túl szép nap volt ez ahhoz. Kilépve az ajtón ismét megcsapott az a bizonyos illat, amit úgy imádok. Mélyen magamba szívtam, majd utamra indultam. Kirángattam a zsebemből a fülesemet, és Nina Nesbitt Stay Out-ját hallgatva ballagtam az utcákon.

- Hé, Beka! - hallottam mögülem egy hangot, de a zene miatt csak halkan. Kirántottam a zsinórt a fülemből, és hátrafordultam. Rinával találtam szembe magam. Hosszú, barna haja lazán omlott a vállra, pilóta napszemüvege pedig a feje tetejére volt tolva.
- Szia - köszöntem vidáman. Nem messze voltunk a sulitól, így nem sokáig kellett gyalogolnunk. Szóba jött, hogy elmehetnénk esetleg vásárolni, mert neki ma nincs edzése.
- Sajnos, nekem van - húztam el a szám szélét.
- Ó, pedig tök jó lett volna! Amúgy is szerettem volna új cuccokat, ezek már nagyon gagyik - legyintett, mire végig néztem rajta. Csak most vettem észre, hogy mennyi kiegészítő lóg a kezén, illetve a nyakán. Nem, nem vitte túlzásba, sőt igazán ízléses volt. Egy szó, mint száz, szerintem cseppet sem gagyik a cuccai.
A sulihoz érve ismét egy egész hadseregnyi diák zsongott az udvaron. Nehezen átjutottunk a tömegen, majd tanácstalanul megtorpantunk az aula közepén.
- Hol lesz óránk? - kérdezte, mire én megvontam a vállam amolyan 'fogalmam sincs' stílusban. Ekkor valaki megszólalt mögülem :
- Ismét a tízesben leszünk - mosolygott az egyik osztálytársunk, Dávid. Először Rinára nézett, de pillantása csak futólag érintette őt. Ezután rajtam pihent meg a tekintete.
- Köszi - mosolyogtam, majd mindannyian a lépcső felé indultunk. A folyosón lévő padokon már pár diák tanyázott, várva, hogy megérkezzen a tanár és bepakolhassanak. Egyébként Dávid velünk maradt, és egész jól elbeszélgettünk. Szóba került az úszás és látszólag nagyon érdekelte a dolog, mivel egy folytában arról kérdezett, én pedig boldogan válaszoltam mindenre.
Szünetekben Rinával továbbra is a szilvafa árnyékában ültünk, de Dávid már oda nem tartott velünk.

Az órák egyébként hamar elteltek, mindegyiken szinte csak ismerkedtünk a tanárral és az éves tantervvel. Mondanom se kell, az osztály nagy része nyitott szemmel aludt. Csak azt nem tudom, hogy mi lesz akkor, mikor majd tényleg belekezdünk a tananyagba?
Tanítás után Rinával - csak úgy, mint tegnap - együtt gyalogoltunk hazáig. Persze a duma most is ment, mindig akadt valami, amiről tudtunk beszélni. A házunk előtt elköszöntünk egymástól, majd az ajtóhoz ballagtam. A szokásos 'Megjöttem!' kiáltás után a szobámba trappoltam. Táskámat az íróasztalom mellé dobtam, majd leültem a gép elé. Automatikusan a Facebookot nyomtam be, de semmi érdekeset nem láttam. Mindössze pár nyári képet, amik még most kerültek fel, na meg az elmaradhatatlan pénteki posztok. Kicsit elszomorodtam a kiírások láttán. Mindenkinek volt valami programja, nekem pedig ismét az uszodába kellett mennem. Nagyot sóhajtottam, majd lecsuktam a laptop tetejét. Összepakoltam a cuccomat, de mielőtt elindultam volna, a konyhában ettem egy keveset. Apa dolgozott, így gyalog kellett elmennem edzésre.
- Csókolom! - köszöntem a portás néninek, aki úgy tűnik előkerült tegnap óta.
- Szervusz, aranyom - mosolygott kedvesen. Az öltözőmben hamar sikerült átvennem az úszódresszemet, így Medgyesihez igyekeztem. Törölközőmet ledobtam a székre, telefonomat pedig a tetejére ejtettem. Nem sokszor hozom le a mobilom, de most valamiért mégis magammal hoztam.
- Kezdjük egy hossz gyorssal, azt lemérem, majd huszonöt hát aztán még meglátom hogy mi legyen - utasított. Kicsit meglepődtem, mert csak akkor kell ennyit leúsznom, ha verseny előtt állunk. Megvontam a vállam, majd felálltam a rajtkőre. Szemüvegemet megigazítottam, és miután megszólalt a síp, próbáltam minél messzebbre ugrani. Minden erőmmel azon voltam, hogy a két hosszat a legkevesebb idő alatt ússzam le. Elérve a medence másik végét egy fordulattal, alig érintve a falat visszafelé kezdtem el iramodni. Az utolsó tíz méteren még gyorsabban szeltem a vizet, majd megálltam a kiindulási pontnál.
- Remek idő! - pislogott nagyokat a stopper órára - Négy másodperccel jobb volt, mint az előző mérésen! - magyarázta vidáman. Ezután neki álltam a huszonöt hossznak. Tudni kell, hogy kifejezetten utálom a hátat. Valahogy sosem ment, mindig is ebben voltam a legrosszabb. Az idő nagyon lassan telt, a karjaim már rettenetesen sajogtak, és a hátam is elgémberedett. Pedig még alig tartottam a felénél.
Mikor nagy nehezen végre sikerült elvégeznem a feladatomat, fájó végtagokkal másztam ki a medencéből. Medgyessi meg gratulált a szép időért, és hogy kitartóan leúsztam a huszonöt hátat.

Hulla fáradtan estem be a házba. Kiáltani sem volt erőm, így csak felballagtam a szobámba, súlyos táskámmal a vállamon. Kivágtam a szobám ajtaját, és ledobtam a cuccom. Rögtön a gépet vettem az ölembe, majd az ágyra huppantam. Házit egy-két tanár már adott fel, így azokat közben hamar megcsináltam ( nem vagyok stréber, á ). Az est hátra levő részében, vagy a laptopot nyomkodtam, vagy a távirányítót. Vacsi után elvonultam a fürdőszobába, és vettem egy egy órás habfürdőt, ami nagyon jól esett.
Miután elköszöntem Rinától, kikapcsoltam a gépet és a fejem a párnáim közé hajtottam, elgondolkoztam, hogy mennyire örülök, hogy ebbe a suliba kerültem. Az osztály fantasztikus, Rinával jól kijövünk, Dáviddal is ismerkedünk, a tanárok jó fejek, és még sorolhatnám. Egy szóval, azt hiszem ha az életben eddig még nem voltam, most nagyon boldog vagyok!

Ha elolvastad, kérlek véleményezd legalább pipával, de nagyon nagyon nagyon boldog lennék, ha megjegyzést írnál. :)xx