1. rész

Első nap

Hello! Megérkezett a blog első fejezete. Remélem tetszeni fog! :) Szeretnék pár komentet vagy legalább pipát látni, ha nem lenne baj. :)

xxBoo

Szeptember 1., csütörtökzene

- Anya, nem tudod hol van a rövid farmer nadrágom? Sehol sem találom! - járkáltam idegesen fel-alá a házban egy szál fehérneműben. Nincs is jobb, mikor már szinte késésben vagy és nyom nélkül eltűnik az a ruhadarabod, amit aznapra előkészítettél a fejedben, plusz görcsösen izgulsz az első napod miatt. Felbecsülhetetlen.
- A szárítón, a kerti teraszon - segített Anya, majd feltépve az üvegajtónkat kitrappoltam a kertbe. Teljesen megfeledkezve arról, hogy vannak szomszédaink is.
- Jó reggelt - köhintett valaki mögülem, mire hirtelen odafordultam. Az idős bácsi, aki a pázsitot locsolgatta még köntösben, teljesen elpirult a látványomtól. Azt hiszem ennél rosszabb nem is lehetne. Esetleg egy velem egy idős unokája nem akar kijönni? - tettem fel magamnak a kérdést cinikusan.
- Magának is - szorítottam ki a fogaim között, majd feszülten visszaballagtam a házba. De legalább a nadrágom meg van!
- Na, úgy látom megtaláltad - mosolygott Anyu. Bólintottam egy aprót, majd felsiettem a szobámba. Mivel már csak egy pólót kellett keressek, hamar elkészültem. Felkaptam magamra a válltáskámat, amin már egy-két kitűző díszelgett, és miután vetettem egy utolsó pillantást magamra a tükrömben, lesiettem a lépcsőn. Ameddig magamra rángattam a cipőmet, Anya mindenféle jó tanáccsal el látott, amik a végére már kezdtek megrémíteni. Így próbáltam minél hamarabb szabadulni, ugyanis mint már mondtam, késésben voltam.
Kilépve az ajtón megcsapott a nyár szaga. Fellocsolt járdák megmaradt nyomai, levágott fű illata terjengett mindenhol, a madarak csicseregtek, a Nap már most perzselte a felsőmből kibúvó vállaimat. Mélyen beszívtam a levegőt, majd elindultam. Mivel már sokszor elhajtottunk a gimi mellett, és amúgy sincs messze, tudtam,hogy merre kell mennem így már csak a mai nap miatt kellett izgulnom.

A suli épülete modern volt és letisztult. Egyszerű formákat alkalmazott rajta a tervező, amiket a világos színek kiemeltek. A suli bejáratához hosszú, széles, lépcsőzetes járda vezetett. Ez ketté volt osztva egy fém csővel, amit a deszkás diákok örömmel kihasználtak. Szélen padok voltak elhelyezve, amik mögött magas tölgyek sorakoztak, így árnyékot biztosítva az ott megpihenőknek. Az érkező diákok csoportokba gyülekeztek, és a nyárról sztorizgattak. Mivel én nem tudtam hova csapódni, át verekedtem magam a tömegen, így bejutva az épületbe. Hasonló stílus uralkodott a benti téren is. A bejárat mellett lévő portánál egy idős nő állt, kedves mosollyal az arcán.
- Gondolom kilencedikes lehetsz. Az első emeltre kell menned, tízes terem.
- Köszönöm - mondtam, majd felsiettem a lépcsőkön. Gyomorgörccsel nyomtam le a kilincset, majd kinyitottam az ajtót. Még csak hárman ültek odabent. Az egyik egy fiú volt, és buzgón falta a kezében tartott könyvet, a másik szintén egy fiú volt, de ő nagy valószínűséggel aludt. A harmadik pedig egy lány volt. Az ajtóból hallottam, ahogyan a fülese bömböl, de ekkor felkaptam a fejét és rám nézett.
- Szia - köszönt, majd elrakta a zenélő készüléket. Lassú léptekkel odaballagtam, majd leültem a mellette lévő helyre - Dorina, de maradjunk a Rinánál - mosolygott, majd kezet nyújtott.
- Én pedig Beka. Rebeka - fogadtam el a jobbost. Egy pár perc múlva megérkezett az osztályfőnök és a többi diák.
- Nos, köszöntök mindenkit gimnáziumunkban! - tette le a naplót az asztalra a csinosan duci tanárnő. Nap sütötte bőr, és rövid, sötét haj. Fehér napszemüvege feje tetejére volt tolva, ezzel megfékezve, hogy az elől lévő tincsek a szemébe lógjanak - A nevem Pozsgai tanárnő. Négy éven keresztül én leszek az osztályfőnökötök - mosolygott. Ezután mindenkinek be kellett mutatkozni, és megbeszéltük az általános dolgokat, amik év elején elhangzanak. Csengőkor mindenki hamar kiiramodott az ajtón, pedig még tanulni sem kellett. Na mindegy. Rinával lementünk az udvarra, ahol zsongott a tömeg.
- Keresni kéne valami helyet, ahová visszajárunk - nézelődött. Én csak nagyokat bólogattam, majd megragadta a karom és a suli mellett lévő kihalt foci pályához vezetett, aminek a szélén egy terebélyes, de alacsony szilva fa ácsorgott. Lehuppantam a fűbe, majd Rina is követte a példámat.
- Micsoda szép napunk van! - sóhajtozott, végig terülve a földön, és a fa ágai közül kémlelte a felhőtlen eget.
- Bizony ám - mosolyodtam el, miközben egymás után tépkedtem ki a fűszálakat. Egész szünetben ott hűsöltünk, és a zenéről beszéltünk. Már most sok közös dolgot véltem felfedezni bennem és Rinában. Mindketten szeretjük Bruno Marsot, a kedvenc jégkrém íze neki is a vanília, ő is sokat sportol (tollaslabdázik) és még sorolhatnám.

A nap gyorsan eltelt, ahogyan az órák is. Végül is csak ismerkedtünk a tanárokkal, és az osztálytársakkal. Mikor megszólalt az utolsó csengő is, mindenki igyekezett haza, vagy csak fel a városba. Mi szép lassan ballagtunk ki az épületből, és élvezve a nyári napsugarak simogatását a bőrünkön haza felé sétáltunk. Közben természetesen folyamatosan beszéltünk valamiről, vagy nagyot nevettünk dolgokon. Rina nem messze lakik tőlem, mint kiderült csak pár utcányira, így a házunk előtt még megálltunk beszélni. Próbáltam beinvitálni, hogy ne tűnjek bunkónak, de edzésre kell mennie, így nem maradhatott. Jut eszembe, oda nekem is kell mennem. Körülbelül egy tíz-tizenöt percig álldogálhatunk odakint, majd elköszöntünk egymástól, és bementem a házba.
- Megjöttem! - kiáltottam, majd lerángattam magamról a cipőt.
- A konyhában vagyok - szólt Anya, mire beballagtam az imént említett helyszínre - Na milyen napod volt? Tetszik a gimi? - érdeklődött Anya csillogó szemekkel, miközben az ebédet csinálta.
- Nagyon jól! Már most megszerettem az egészet - mosolyogtam, majd felültem a pultra.
- Ennek örülök! És van már kis barátod?
- Hát az egyik lánnyal kezdtünk el beszélgetni meg ismerkedni, de mást még nem nagyon ismerek. Viszont szimpatikusak egytől-egyig - áradoztam Anyunak, aki láthatóan nagyon élvezte ahogyan mesélek neki. Néha kicsit túloztam is, de csak szolidan.
Az élménybeszámoló után a szobámba iramodtam, és benyomtam a gépem. Az osztályból már sokan bejelöltek, köztük Rina is. Mindegyiket visszaigazoltam, majd el is raktam a laptopot, mert az edzés nem soká kezdődik. Összeszedtem az úszós cuccomat, és lesiettem lépcsőn. Apa épp befejezte az evést, így rögvest el tudtunk indulni. Megkérdezte, hogy milyen volt a suli, hogy tetszett, de különösebben nem beszéltünk.
- Értem jössz majd? - kérdeztem, mikor már kiszálltam a kocsiból.
- Persze - mosolygott, majd miután becsuktam az ajtót elhajtott, én pedig az épület felé igyekeztem. Köszöntem a portás néninek, majd az öltözőmbe siettem. Gyorsan átöltöztem, aztán szapora léptekkel az uszodatérbe mentem. Nincs is jobb, mint amikor egy meleg nap után úszkálhatok a jó hideg vízben. Imádom!
Medgyesi már messziről integetett.
- Na, csak hogy megérkeztél - vigyorgott, és én is elmosolyodtam. Nem először fordul elő. Én nem is késének nevezném, inkább csak a magam módján érkezek - Kezdjük pár bemelegítő hosszal, aztán gyakoroljuk a hátat - utasított, én pedig feltettem a szemüvegemet, és a rajtkőre álltam. Miután megfújta a sípot, beleugrottam a hideg vízbe, ami egy ilyen forró nap után rendkívül jól esett. Ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni.

- Akkor holnap találkozunk - nyújtotta a törölközőt, amit magamra tekertem. Bólintottam egyet, majd miután elköszöntem, a zuhanyzóba mentem. Be kell valljam, borzasztó fáradt és éhes voltam. Hanyagul ledobáltam a törölközőmet és a fürdődresszemet, majd beálltam a zuhany alá. A szokott tusolási időmet jóval túlléptem, így kapkodtam a lábamat az öltözőmhöz, ahol rendesen megtörölköztem és előszedtem a ruháimat a szekrényből. Gondosan lepakoltam a padra, majd miután megtörölgettem nedves hajamat, felöltöztem. Ismételten nem pocsékoltam időt a szárítással, inkább összepakoltam, és siettem hazafele. A portás nénit nem találtam, ami kicsit fura is volt, mivel nem telik el napom anélkül, hogy látnám azt a boldog mosolyt az arcán, mikor integet. Na mindegy.
Apa már a parkolóban várt. Fáradtan huppantam az első ülésre, táskámat hátra dobva. Apa gázt adott, így egyre közelebb kerülve az én pici, puha ágyikómhoz.
- Milyen volt? - érdeklődött.
- Jó, jó csak fáradt vagyok nagyon - magyaráztam, és hátradőltem az ülésen, behunyva a szemem. Apa nem válaszolt, de lusta voltam kinyitni a szemem, hogy megnézzem mit csinált.
Mikor leparkoltunk a ház előtt, rögvest kipattantam, és a táskámmal együtt besiettem a házba.
- Megjöttünk! - kiabáltam, majd Apa is beért. Lerángattam a cipőmet, és miután nyomtam egy puszit a konyhában főző Anya arcára, a szobámba trappoltam. Kivágtam az ajtót, táskámat az egyik sarokba dobtam, majd nemes egyszerűséggel bedőltem az ágyba. Percekig ott feküdtem, míg nem Anya szólt, hogy kész a vacsora. Nagy nehezen feltápászkodtam, és a konyhába másztam.

Mivel semmi tanulni valóm nem volt, a zuhanyzást is letudtam, és az energiám nulla volt, tévézni kezdtem. Igazából csak kapcsolgattam a csatornák között, míg nem találtam egy lövöldözős, véres, helyszínelős filmet. Elmentem fogat mosni, átöltöztem pizsamára, majd az ágyamban folytattam a krimit.